2012. március 29., csütörtök

Újra Facebook játék!

Kedves Olvasóink!

Holnap új Facebook játékot indítunk! :) Most ezt a kis kínáló tálka szettet nyerhetitek meg:
Ehhez nem kell mást tenni, mint csatlakozni Facebook oldalunkhoz (ha még nem tettétek meg), melynek elérhetőség a következő:

A közös konyha(kert)

Valamint válaszolni egy egyszerű kérdésre a megadott határidőn belül. A helyes válaszhoz természetesen segítséget is fogtok kapni. A jó választ adók közül szombaton sorsoljuk ki a szerencsés nyertest.

Készüljetek, figyeljétek holnap Facebook oldalunkat. :)

Jó játékot kívánunk mindenkinek!

2012. március 27., kedd

Diós daratorta

Az egész még karácsony előtt kezdődött... Amikor is felbontottam egy kis üveg muskotályos körtelekvárt a már felbontott barack, eper és szilva mellé, hogy azokkal ragasztgassam össze a linzereket. A körtelekvárból megmaradt egy fél üvegnyi, ami a hűtőben árválkodott én pedig folyamatosan kerestem a felhasználási lehetőségeket hozzá, de mindig mindet elvetettem ami eszembe jutott. Mígnem a 4 napos hosszú hétvégén elém ugrott a megoldás a Nagyi sütije című szakácskönyv formájában, amit még a Mikulás helyezett az ablakunkba - na igen, aki jó gyerek volt, az ilyeneket kap, nem virgácsot... :)


Találtam benne egy daratorta receptet, ami ugyan nem ír lekvárt, de kicsit továbbgondoltam, alakítgattam rajta és úgy gondoltam, nem árthat meg neki. Így hát a következőképpen készítettem el.

Hozzávalók a tésztához:
- 2 x 3 dl tej
- 2 x3 dl búzadara
- 2 x 18 dkg cukor
- 2 x 1 db tojás
- 1 x 1 csomag sütőpor
- 2 x 7,5 dkg darált dió

Azért írtam mindenhez, hogy kétszer, mert két piskótalapot készítettem, külön-külön megsütve.

A búzadarát a tejben elkeverve néhány órán keresztül áztattam, amíg szinte teljesen felszívta a tejet és a szemek megdagadtak (mindkét adagot külön edényben egy időben áztattam be).

Ezután elkészítettem az első lapot: hozzáadtam a búzadarához a cukrot, a tojást, a sütőport és a darált diót. Simára kevertem és sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem. Elég híg állagú a massza, nem kell megijedni.
180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem, majd tálcára borítottam, lehúztam róla a sütőpapírt, körben levágtam a széleit (ezeket félretettem) és még forrón megkentem a muskotályos körtelekvárral. A lekvárban elég sok gyümölcsdarab is volt, de nem akartam pürésíteni, gondoltam jó lesz ez így is.

Ugyanígy készült el a másik lap is, azt is megkentem a lekvárral.


Amíg a két lap hűlt, elkészítettem a krémet.

Hozzávalók:
- 20 dkg vaj/margarin
- 15 dkg porcukor
- 7,5 dkg darált dió
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 dl tej
- a levágott sütiszélek

A sütiszéleket apró darabokra törtem, meglocsoltam a tejjel és hagytam, hogy teljesen felszívja.

Amíg ázott, a vajat a cukorral és a vaníliás cukorral felhabosítottam. Hozzáadtam a darált diót és a tejben áztatott sütidarabokat is és jól kikevertem.


Az első lap lekváros tetejét megkentem a krém egyharmadával, ráhelyeztem a másik lapot, lekvárral felfelé. Annak a tetejét bevontam a másik harmaddal. A harmadik harmadot a torta oldalára kentem és még a díszítéshez is jutott belőle.


Nekem nagyon ízlett, különlegesnek találtam, hogy nincs liszt a tésztában csak búzadara. A diót meg amúgy is szeretem mindenféle mennyiségben. Egy régi sütire emlékeztetett az íze, amit még gyerekkoromban ettem és ebben a benyomásomban a tesóm is és anyukám is megerősített. Anyu azt mondta, még a nagynénje készített hasonló diótortát. Lehet, hogy arra emlékeztem.
A körtelekvár nem igazán érződött benne, a gyümölcsdarabok sem voltak zavarók.


A hosszú hétvégén nemcsak édességgel tömtük magunkat, hanem egy Rákospalota-Leányfalu-Rákospalota útvonalú biciklizést követő napon még Királyrétre is elmentünk néhányan.
A "néhányan"-ba természetesen beletartozik Vilma és Frakk, akik nagyon élvezték a kirándulást.


Még pózoltak is, hátha legközelebb megint ők kerülnek fel a blogunk fejlécére. :)


2012. március 25., vasárnap

Burgonyaágyon sült paprikás karaj

Volt itthon néhány szelet sertéskarajom, meg egy kis régi, már-már csírázásnak induló krumplim, pár fonnyadozó zöldpaprika a hűtőben és sok-sok kérdőjel a fejemben, hogy ezekből mit is lehetne összehozni?

Aztán megszületett az ötlet, ami tulajdonképpen a cecei sertésborda tesója, hiszen az alapanyagok majdnem egyformák. Az elkészítési mód viszont kicsit más.


Hozzávalók:
- néhány szelet sertéskaraj
- 50-80 dkg krumpli
- 1-2 zöldpaprika
- 1 fej lilahagyma
- reszelt sajt
- liszt
- pirospaprika
- só
- bors
- olaj

A krumplit sós vízben héjában megfőztem, majd amíg hűlt, elkészítettem a húst. Kissé kiklopfoltam és mindkét oldalát besóztam. A lisztben elkevertem egy kis pirospaprikát és borsot, és ebben a keverékben megforgattam a karajt.

Egy mélyebb serpenyőben olajat hevítettem és megkapattam a hússzeletek mindkét oldalát. Ezután felöntöttem langyos vízzel, úgy hogy ellepje a húsokat. Fedő alatt közepes lángon puhára pároltam.

Amíg a hús puhult, meghámoztam a krumplit, karikára szeleteltem. A lilahagymát megtisztítottam, nagyobb kockára vágtam és olajon üvegesre pároltam. Összekevertem a felkarikázott krumplival, sóval, borssal és egy tűzálló tálba rendeztem.

Amint a karajszeletek megpuhultak, átemeltem a hagymás krumpli tetejére és egymás mellé fektettem. A visszamaradt pecsenyelébe beleszórtam a karikára vágott zöldpaprikát és fedő alatt néhány percig együtt rotyogtattam. Ezzel a szafttal beterítettem a húsokat, úgy hogy mindegyik szeletre egyformán jusson, majd reszelt sajttal megszórtam.

Lefedtem a sütőtálat és 180 fokra előmelegített sütőbe toltam. 15 percig így sütöttem, aztán fedő nélkül még 5 percig, amíg a sajt rápirult.


Nagyon finom, omlós, szaftos hús lett a végeredmény és a lilahagymás krumpli is jól illett hozzá. Legközelebb viszont úgy készítem, hogy a pecsenyeléből a krumplira locsolok először, azután fektetem rá a hússzeleteket. Így alulra is jutna a jó kis pirospaprikás szaftból.

És íme a bizonyíték, hogy visszavonhatatlanul tavasz van:






A fotók ma készültek anyukámék kertjében. Köszönet érte Zolinak!

2012. március 24., szombat

Foszlós fonott kalács húsvétra


Hát, volt már csinosabb. De a lényegen nem változtat, sztem ez egy nagyon jó kis kalácsrecept. Nem tudom, hogy miért pont ilyen, kalácssütésre teljesen alkalmatlan napon jön rám a süthetnék. De rám jött. Pedig tudom, hogy kelt tésztákra ezek az első meleg tavaszi napok a legvacakabbak, hiába süt a nap, egyszerűen sem bent, sem kint nincs olyan meleg, amit egy kelt tészta megkívánna magának. Így aztán lassan kel, ami nem baj, mert finomabb lesz tőle, de egy ilyen fonott cuccnak nem tesz jót, mármint küllemileg. A viszonylag nagy darab meg a fonás miatt szorosabb kelt tésztát kell csinálni, hogy jobban tartsa a formáját, emiatt is lassabban kel. Aztán a többórás kelés után már nem lehet felhúzni semmivel.
De igazándiból nem nyafizni akartam, mert a recept jó, a kalács állaga meg íze isteni. Vékony, ropogós héj, és foszlós, puha belsőrész, és mint a hópihe, szóval ez az, amit két marékkal szokás betolni. És nagyon vigyázni kell, hogy egyszerre ne egye meg az ember az egyik hatalmas kalácsot. Most is éppen egy szép nagy szeletet majszolgatok. Ha holnap délutánra még maradna belőle, akkor majd lefényképezem rendes fényben is, látszódni fog, milyen szép a belseje.

Direkt nem használtam semmilyen kovászt, előtésztát, hogy senki ne rémüljön meg tőle, rém egyszerű az egész.
Hozzávalók:
- 550 gramm finomliszt
- 20 gramm friss élesztő
- 3,5 dl langyos tej
- 7 gramm só (egy teáskanál)
- 50 gramm cukor (meg egy evőkanálnyi)
- 1 csomag vaníliás cukor (Bourbon) vagy 1 teáskanál vaníliakivonat
- 10 dkg langyos vaj
- 1 tojás (ez majd a kenéshez kell)

Egy nagy tálba (én speciel a robotkép táljába, mert géppel dagasztok) beleszórjuk az élesztőt, ráöntünk 2 dl langyos tejet, beleszórunk 1 evőkanál cukrot meg 1 evőkanál lisztet, kicsit összekeverjük, aztán letakarva hagyjuk állni egy jó tíz percet, hogy felfusson. Ha már kicsit habos, megemelkedett, akkor beletesszük a többi hozzávalót (a tojás és a vaj kivételével), és szépen kidagasztjuk, ez géppel legalább húsz percet jelent. A vaníliával ne spóroljunk, mármint hogy ne vanilinaromát tegyünk bele, vagy mi a szösz az, amit azokban a sárga zacsikban árulnak, egészen más lesz az íze a rendes vaníliától. Ha már szépen alakul a tészta, azaz egyáltalán nem ragacsos, akkor a langyos olvasztott vajat is öntsük hozzá, és azzal is dagasszuk még ki. Persze lehet kézzel is, az sem egy nagy cucc, csak én nem szeretek az ilyen trutyikba belenyúlni. De van aki szeret:) Csinos labdát kell kapnunk, szóval ne terüljön el, mint a nagyalföld, mert az biztosan túl lágy, és még annyi formája sem lesz a kalácsnak, mint az enyémnek. Ha viszont túl kemény, akkor meg nem lesz finom, szóval arany középút. Nem egyformák a lisztek (én most nagymamás sütilisztet használtam), ha kell, kicsit korrigáljunk, tegyünk hozzá vagy kis folyadékot vagy kevés lisztet, az a lényeg, hogy szép, labdaszerű forma legyen a végeredmény. Gondosan letakarjuk, és hagyjuk a duplájára kelni.
Ha megkelt (az első kelés nem tart nagyon sokáig, még ebben a hűvöskés időben sem), akkor lisztezett deszkára borítjuk, és átgyúrjuk. Két cipóra osztjuk (valamivel több, mint fél kiló lesz egy-egy cipó nyersen, természetesen). Egyesével kinyújtjuk olyan  20*50 cm-es téglalappá. Hosszas merengés után eldöntjük, hogy hányas fonással akarunk alkotni, és annak megfelelő csíkra vágjuk a téglalapot. A csíkokat pedig kicsit felsodorjuk hurkává. Szerintem így lehet a leggyorsabban x számú hosszú hurkát előállítani kelt tésztából. Én most az egyiket négyesfonással, a másikat meg hatossal csináltam. És folyamatosan kattogtattam a gépet nagyon rendesen.

A négyes fonásúval kezdtem. Íme a négy kis hurkám:


És a már készre fonott négyes kalács. Jól látszik, hogy lazán fontam nagyon, majd ha átemeltem a tepsire, akkor összébb fogom tolni.


Ebből pedig a hatos fonású lesz:


Ezen a képen látszik, hogyan sodrom fel a csíkokat hurkává:


Itt meg elkezdtem már a fonást. (Tele van az internet segítséggel, de én is tudok linket ajánlani az ilyen sokosfonásokhoz).


Folytatás:



A végeit fordítva összefonom, és aláhajtom:


Átteszem sütőpapíros tepsire, és összetolom, hogy pofásabb legyen. Hátul a négyes, elől a hatos fonás.


Ez a hatos:


Ez meg a négyes:


Itt meg jól látszik a vége:


Tiszta konyharuhával letakartam, meg még egy könnyű pléddel is:


Aztán csak kelesztettem és kelesztettem. Végül is majdnem négy óra kellett neki, hogy megkeljen. Tényleg nem ilyen időben kell kalácsot sütni. Vagy legyen rendes fűtött, meleg szoba, konyha, vagy legyen nyár:)
Persze süthettem volna valami apróbb fonatokat, brióst, az tényleg tökéletes lett volna. Vagy formában a kalácsot, ugye az is csak jó tud lenni, mármint alakilag, de szeretem a kihívásokat:)
Amikor végre megkelt, akkor előmelegítettem a sütőt 270 fokra. Feltörtem végre a jó előre elővett tojásomat (hogy az is szobahőmérsékletű legyen, ne hideg), felvertem, és bekentem vele a kalácsok tetejét. Aztán mehettek a forró sütő aljára, négy perc múlva levettem a hőfokot 190 fokra, de már így is le kellett takarni a kalácsokat egy nagy alufóliával, hogy a tetejük már ne barnuljon tovább. Aztán persze elfelejtettem megnézni az órát, de összesen körülbelül 30 perc alatt sültek meg. Időnként ki kell venni, és tanulmányozni az alját, ha az is megsült, akkor készen van. Az első 15 perc után nyugodtan kivehetjük, addigra már kialakul a szerkezetük, nem piskóták, és kényelmesen vizsgáljuk meg, hogy megsült-e. Aztán rácson hagytam kihűlni, egy kicsit, és gyorsan meg is ettük ketten az egyiknek a felét, mert egyszerűen nem lehetett abbahagyni.
Ez a tészta húsvéti kalácsnak is nagyon jó, kis kerek fonatoknak, vagy nyuszikalácsnak, madárkának, briósnak, szóval lehet vele játszani. Ennyi cukorral nekünk pont jó a sonkához is, de lehet bele kevesebbet tenni, ha valaki kevésbé édesre vágyik.


2012. március 20., kedd

Cserépben sült babos egytál

Anyukám is és én is nagyon szeretjük a cseréptálakat mert jó kis egytálételeket lehet benne készíteni viszonylag egyszerűen. Szinte csak bele kell dobálni mindent, lefedni és néhány órára betolni a sütőbe. Néha ránézni és aztán jól megenni a finomságot ami elkészült benne.

Ez a babos egytál is egy mázas Pataky-tálban sült meg és a beszámolók szerint isteni lett.
A receptet itt találta anyukám.


Hozzávalók:
- 5-6 szelet sertéstarja (anyuék combot használtak)
- 3 doboz vörösbab konzerv (vagy 50 dkg főtt bab)
- 1 doboz fehérbab konzerv (vagy 10 dkg főtt bab)
- 3 paradicsom
- 3 paprika
- 3 szál sárgarépa
- 1-2 szál fehérrépa
- 2 nagyobb fej vöröshagyma
- 1 nagy pohár tejföl
- 10 dkg vékonyra szelt szalonna
- só/grillzöldség fűszersó

Bár elég színes volt így is, de szerintem még inkább feldobná, ha a 3 paprikából mondjuk 1 kápia paprika lenne. Vagy a kaliforniaiból mindhárom színűt (sárga, zöld, piros) felhasználnánk.

Anyukám mázas tálját nem kell beáztani, ő ezt jobban szereti mint az én máz nélküli cserépedényemet. Mondjuk az övét könnyebb is tisztítani...

Tehát a tál alját beterítették szalonnacsíkokkal, erre jöhetett a két féle bab, a megtisztított, karikára vágott sárgarépa, a vékonyra szelt paprika és paradicsom, majd a felkarikázott hagyma. Az egészet megsózzuk, akár grillzöldség fűszersóval.

A húst kissé kiklopfoljuk, gyengén besózzuk. A szeleteket a zöldség tetejére fektetjük, majd megkenjük tejföllel.

A tálat lefedjük és a még hideg sütőbe toljuk. 180-200 fokon kb. másfél órát sütjük, amíg a hús egészen megpuhul.


Én egy kicsit furcsának találtam, hogy a húst egyáltalán nem kell fűszerezni, ráadásul a zöldségek tetején sül, így azt gondoltam, ízetlen marad. De a tesóm megcáfolta ezt: azt mondta, nagyon finom, jó ízű ebéd volt.

2012. március 19., hétfő

Orosz mákos szelet

Édességgel folytatom a Vidék Ízéből kipróbált receptek bemutatását. És most már áttértünk a márciusi számra. :)

Ez a süti kb. két hete készült el, de a mai napig emlegetem, hogy milyen finom volt. Ezúton is köszönöm Vitai Mihálynénak, aki elküldte receptjét a Vidék Ízének és megismertette velünk ez a könnyű, krémes, mákos édességet. Nekem biztos, hogy az egyik kedvencem lesz mostanában.


Hozzávalók a mákos tésztához:
- 3 dl liszt
- 3 dl porcukor
- 2 tojás
- 1 citrom
- 15 dkg vaj
- 3 dl tej
- 3 dl darált mák
- fél csomag sütőpor

Tulajdonképpen egy bögrés-mákos hozzávalóiból készül.

A porcukrot, a tojásokat és a citrom levét és az alapos tisztítás után lereszelt héját habosra kavarjuk a lágy vajjal. Hozzáadjuk a lisztet, a mákot és a sütőport, ezeket is belekeverjük.
Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük a tésztát, majd elkészítjük a piskótaréteget.

Hozzávalók a piskótához:
- 6 tojás
- 2 kanál víz
- 8 kanál cukor
- 8 kanál liszt

A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjéből kemény habot verünk. Egy másik tálban habosra keverjük a tojások sárgáját a vízzel és a cukorral együtt. Apránként, vigyázva hogy ne törjük össze, beleforgatjuk a habot és hozzáadagoljuk a lisztet is. Alaposan összevegyítjük. A kész masszát ráöntjük a nyers mákos tésztára és 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük a két rétegű piskótát.

A kész tésztát kiborítjuk, lehúzzuk róla a sütőpapírt és hagyjuk kihűlni.


A krémet a következő hozzávalókból készítjük el:
- 2 dl tej
- 1 tojás
- 3 evőkanál liszt
- 20 dkg porcukor
- 25 dkg vaj
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 citrom leve

A tejet 3 evőkanál liszttel és a tojással gőz felett, folyamatosan kevergetve sűrűre főzzük, majd kihűtjük.

A vajat a porcukorral, a citrom levével és a vaníliás cukorral habosra kikeverjük, majd hozzáadjuk a tojásos krémet és a kettőt összevegyítjük.

A kihűlt sütemény tetejére rákenjük a krémet, csokidarával, csokireszelékkel díszíthetjük.


Aki nem szereti az édeset, az ne készítse el. Rengeteg cukor kell bele, talán ezért is tökéletes desszert egy ilyen Gombóc Artúrnak mint amilyen én vagyok. :)

A képeken lehet látni a háttérben az újságot és annak bal oldalán az eredeti recept alapján készült fotókat. Egészen hasonlóra sikerült anyuék sütije, talán a mákos rész lett egy kicsit vastagabb, de ez egyáltalán nem baj.

A képeket ismételten köszönöm tesómnak, akit kineveztem az én gasztrofotósomnak. :)

2012. március 14., szerda

Tortellini saláta

Ez volt a mai ebédem. Amolyan tavaszváró ebédnek szántam a hosszú hétvége előtt. Tulajdonképpen az itthon fellelhető zöldségekből, egy pohár joghurtból és egy kis zacskó tortelliniből állt, amit még Olaszországból hoztam. Csak hogy meglegyen a szénhidrát is a zöldségek mellett. :) Meg azért, mert nagyon szeretem a tortellinit a raviolival együtt.


Olyan gyorsan elkészíthető, mint amilyen gyorsan meg lehet enni belőle egy tállal.

Amíg a tésztát kifőztem, addig felszeleteltem a zöldségeket: piros kaliforniai paprikát, sima TV paprikát, káposztát, újhagymát, sárgarépát. És még egy fél üveg bébi kukorica is jutott bele. Mindent beledobáltam egy tálba és jól összerázogattam.

Egy nagy pohár joghurtot elkevertem 1,5 csomag joghurtos salátaöntet porral és állni hagytam.

A tortellinit leszűrtem, hideg vízzel leöblítettem és amikor teljesen kihűlt, hozzákevertem a zöldségekhez.

A salátaöntetet csak fogyasztás előtt locsoltam rá.


Még holnapra is maradt belőle. Így legalább nem kell főznöm és kiszabadulhatok a konyhából a tavaszi levegőre.

Mindenkinek szép hétvégét, jó pihenést vagy éppen aktív napokat kívánok - ki hogyan szeretné tölteni a hosszú hétvégét. Nálunk be van tervezve egy kutyás-kirándulós péntek, úgyhogy Vilma és Frakk már türelmetlenül számolják, mennyit kell még aludni addig. :)

2012. március 12., hétfő

Egyben sült pulykacomb szezámos mézes répával

Vidék Íze sokadik felvonás... De most már áttértünk a februári számra, áprilisban majd eljutunk a márciusiig :)

Természetesen anyuék készítették el ezt az ételt is, sajnos én meg sem tudtam kóstolni. De biztos meg fogom csinálni, amikor más ötletem nem lesz. Annyira egyszerű és gyorsan elkészíthető - gondolom nem véletlenül volt az újságban a "kezdőknek könnyedén" nevű rovatban a recept.


Hozzávalók:
- 1 pulyka alsó vagy felső comb
- fűszerkeverék (steak, szárnyas, stb)
- só
- fél dl étolaj
- 50 dkg sárgarépa
- 5 dkg szezámmag
- 5 dkg vaj
- 1 evőkanál méz

A húst megmossuk, megtöröljük, megsózzuk, majd egy sütőedénybe fektetjük. A fűszerkeveréket elkeverjük az olajban, és ezzel bekenjük a hús minden oldalát. Vizet öntünk alá és lefedjük. 180-200 fokra előmelegített sütőben puhára pároljuk, majd a fedőt eltávolítva, a hőfokot mérsékelve pirosra sütjük a pulykát.


Amíg a hús sül, a sárgarépát megtisztítjuk, felkarikázzuk. A vajat serpenyőben felolvasztjuk, erre rádobjuk a sárgarépát, a szezámmagot és rácsurgatjuk a mézet. Megsózzuk és kevergetve megpirítjuk.

Nem szabad teljesen megpuhulnia, akkor jó, ha roppanós a zöldség.

A köretet és a húst tálra rendezzük, a felsőcombot szépen felszeleteljük.


Ízlés szerint lehet hozzá külön köretet készíteni, de nem szükséges. Anyuék tarhonyát csináltak mellé, nekem elég lenne a sárgarépa. :)

És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem tesómnak az utóbbi időkben készített sok és szép fotót.

2012. március 6., kedd

Gombás-virslis sertésszelet

Sajt alatt sült gombás-virslis sertésszelet a hivatalos neve ennek a finom húsételnek, amit anyuék készítettek el, csak én lerövidítettem. A receptet itt találták és nem is nagyon változtattak rajta, mert úgy volt jó, ahogy volt.

Húsimádóknak kifejezetten ajánlott ez az étel, mert a karajon virsli nem kifejezetten vegetáriánus kombináció.


Hozzávalók - természetesen ezek minimum 5-6 főre értendők:
- 10 szelet sertéskaraj
- 2-3 pár virsli
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 3 dl tejföl
- 1 teáskanál sűrített paradicsom
- reszelt sajt
- só
- bors
- liszt
- olaj

A sertéskarajt nem túl vékonyra kiklopfoljuk. Mindkét oldalukat megszórjuk sóval és borssal. Lisztbe forgatjuk és forró olajon hirtelen megsütjük. Egy tepsiben egymás mellé rendezzük a szeleteket.

A visszamaradt olajban megsütjük a felkarikázott virsliket, majd a hússzeletekre rendezzük.

A hagymát felaprítjuk, olajon megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk a megtisztított, felszeletelt gombát és a hagymával együtt pároljuk. Belekeverjük a paradicsompürét és jól összekeverjük.


Amint a gomba megpuhult, hozzáadjuk a tejfölt, sóval, borssal fűszerezzük, összeforraljuk.
A szósszal beterítjük a virslis hússzeleteket, reszelt sajtot szórunk rá. A tepsit betakarjuk alufóliával és előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük. Ezután levesszük a fóliát és megpirítjuk a hús tetején a sajtot.

Ultimate gyümölcssaláta

Legalábbis nekem. Úgy ilyenkorra már nagyon elegem van a a gyümölcstelenségből. Elunom a narancsot meg a mandarint, egyébként is olyan könnyű vacak szárazat vagy savanyút venni, a kivi nekem magában hótunalmas, az alma ilyenkor már általában ehetetlen (igen, tudom, hogy van jó is, de egyszerűen már nincs kedvem az összes drága almát végigkóstolni, hogy melyik jönne be). Ja, a banán meg sosem volt a kedvencem. Néha a körte még elszórakoztat, de tényleg az az egyetlen.
Szóval ilyenkor jön el a gyümölcssaláták ideje. Határozott és megrögzött elképzeléseim vannak a tartalmáról. Nagyjából mindent fordítva csinálok, mint az Andi. Biztosan nem mehet bele 
- alma
- befőtt és leve (ámbár most épp a tésai cukormentes körtémmel kivételt tettem, de tényleg ő az egyetlen, akit beengedek:))
- a vanílián kívül más fűszer
- citromhéj
- alkohol.

Viszont abszolút kötelező tartozéka
- a vanília
- kevés frissen csavart citromlé (hogy ne sötétedjen meg a banán, mondjuk)
- emiatt aztán pici méz is (tényleg csak egy teáskanálnyi)
- banán
- gondosan kifilézett grépfrút
- kivi.

Meg mehet bele mindenféle fagyasztott gyümölcs, amit épp találok, nálam általában eper, málna, meggy és ribizli lelhető fel a fagyasztóban. A felengedett fagyasztott gyümölcsök leve általában embargós, kivéve az eperét, mert az mehet:) Jöhet narancs és mandarin is, ezt annyira nem filézem ki, mert nagyon nehéz lenne. Jöhet még apróra vágott körte. Meg akár pomelo is, de az ritkán van otthon nálunk, nem is tudom, miért, annyira nem drága. Ha nagyon faksznizni akarok, akkor szórok még rá pirított mandulát is, de most nem akartam. Korlátlan mennyiségben bírom fogyasztani.

Napi cukinak meg téli Zsuzsi, utolsó idei havas képnek, annyira édes a láthatósági mellénye, és pont havas túrákra való, mert egyébként ez a fekete-fehér kivitel teljesen beleolvad a téli tájba, de így aztán mindig szem előtt van:)



2012. március 5., hétfő

Citromos-fokhagymás csirke


Életjel. Csak a szokásos, ha olyat főzök, ami újdonság, akkor már biztosan nem lesz időm és / vagy kedvem lefényképezni. De igyekszem. A múlt héten megérkezett a kéthavi csirkeellátmányunk, az egyiknek még melegen neki is estem, és annyira, de annyira finom lett, hogy csuda. Szóval akkor gyorsan le is írom.
Amikor tényleg nagyon rohanok, akkor párolt csirkét szoktam csinálni, villámgyors, nem kell hozzá sütő (igazából Tésán szoktam rá). Alaphelyzetben kis zsíron megpirítom a húst, aztán egy-két karika zöldpaprikával fedő alatt megpárolom. Só, bors. Szóval tényleg nem bonyolult:) Ezt most egy kicsit felturbóztam, és szerintem isteni lett:)

Hozzávalók:
- egy egész aprólékmentes csirke
- 1 fakanál kacsazsír
- 2 vöröshagyma
- sok gerezd fokhagyma (mondjuk 8)
- citromlé
- citromhéj
- 1 teáskanál mustár
- sok petrezselyem
- 1 evőkanál keményítő
- só, bors

A szokásos eljárás, a zsíron megpároltam a vöröshagymát, rányomtam a fokhagymát, összepirítottam. Mehetett bele a feldarabolt csirke, azt is megpirítgattam, utána fűszereztem,szóval sóztam, borsoztam, hozzáadtam a mustárt, aztán rátettem a fedőt, és a saját levében pici lángon puhára pároltam, nem kell hozzá sok idő, olyan 20-25 perc. Valamikor közben még beleszórtam egy kávéskanálnyi reszelt citromhéjat (a karácsonykor bespájzolt lefagyasztott biohéjamból:)). Amikor már puha volt a hús, akkor kivettem, a rövid leven ácsorgó maradékot pedig jól bestauboltam (micsoda szó, istenem:)) a keményítővel, aztán kis vízzel felengedtem, és egyet rottyintottam rajta (és ez is milyen jó:)). Levettem a tűzről, beleszórtam a felaprított petrezselymet. Botmixerrel szószosítottam, aztán némi citromlével még savanyítottam egy picit. Visszapakoltam a husikat. Rizzsel ettük, és nagyon jól állt neki:) Olyan jó kis tavaszi íze és hangulatja volt neki.

A mostanában ritkán adagolt napi cuki (ámbár Vilma és Frakk minden blognyitásra cukulnak a fejlécben:)):

Hétvégén meg kicsit kirándultunk a két ölebbel. Meg is pihentünk a szép délutáni napsütésben:




Ilyen szép helyen:


2012. március 2., péntek

Fekete-erdő kuglóf

A januári Vidék Íze magazinból ezt a sütit készítették el anyuék utolsóként - azóta áttértek egy következő havi számra - bár még van benne sok-sok finomság amit ki lehetne próbálni. Jobbnál jobb édességek, főételek.. hmm, azt hiszem, így este 9 óra felé nem nagyon kéne lapozgatnom, mert megéhezek.

Inkább jöjjön ennek a sütinek a receptje.


Hozzávalók:
- 3 tojás
- 5 dkg puha vaj
- 2 + 0,5 dl tejszín
- 20 dkg liszt
- 16 dkg kristálycukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- fél csomag sütőpor
- 5 dkg keserű kakaópor
- egy üveg meggybefőtt
A tetejére:
- 10 dkg étcsokoládé
- 1 evőkanál hideg vaj
- tejszínhab
- néhány szem szem meggy

A tojások sárgáját habosra keverjük a vajjal, a kristálycukorral és a vaníliás cukorral. Hozzákeverjük a 2 dl tejszínt, utána sütőporral elvegyített lisztet. A tojások fehérjéből kemény habot verünk, majd apránként, óvatosan beleforgatjuk a lisztes keverékbe.

Két részre osztjuk a tésztát, az egyik fele marad sárgán, a másikba belekeverjük a kakaót, a maradék fél dl tejszínt és néhány evőkanál meggylevet. A lecsöpögtetett meggyet - néhány szem kivételével - osszuk el a két rész között, dolgozzuk bele a tésztákba.

A kuglófformát zsírozzuk ki (sokkal jobb a vajnál, könnyebben kifordítható a formából a megsült tészta) majd szórjuk meg liszttel. Egymás után öntsük bele a két féle masszát, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30-35 perc alatt, tűpróbáig süssük készre. Teljesen kihűtjük.

Közben elkészítjük a csokibevonatot. A csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk, belekeverjük az 1 evőkanálnyi vajat. Ezzel bevonjuk a kuglófot, valamint tejszínhabbal, meggyszemekkel is díszíthetjük.


Ez egy elég nehéz tésztájú sütemény, nem olyan lágy, mint az a vaníliás kuglóf amit apukám szokott készíteni. Igaz, ez nem élesztős, hanem kevert tésztájú és az íze nagyon finom. Kakaó, kávé mellé tökéletes, de nem szabad vastag szeletet vágni belőle.

Anyu azt mondta, hogy a tésztája kissé tökéletesítésre vár, mert sajnos ahogy borították ki a formából, akkor vették észre, hogy több részre tört a kuglóf. Talán egy kicsit több tejszínt kellene tenni bele, hogy lágyabb állagú legyen.