2010. december 13., hétfő

Somlói galuska

Miklós-nap örömére testvéremék minden évben nagy-nagy bulit szoktak csapni. Sógornőm hihetetlen profizmussal etet meg vagy harminc embert, többfogásos meleg vacsorával, szerintem már csuklóból levezényelne egy kisebb lakodalmat is. Mindig megfogadom, hogy viszem a kis gépemet, és végigfényképezem az összes kaját (mint ahogy Bea az esküvőket, annyira szórakoztatóak voltak azok a remek beszámolók, és reménykedem, hogy jövőre még több barátjuk nősül és megy férjhez::)), de persze az idén is elfelejtettem. Hát majd jövőre! Azért a süteményfronton, végül is, ez a fő érdeklődési területem:), a sok evés közben sikerült némi aktivitást kifejtenem, megbíztam Rebekát, hogy fényképezze le a lipcsei krémest, meg a habos dióst és az apró sajtos fánkokat. Ha lett értékelhető fénykép, és Gyöngyi sógornőmtől megszerzem a tuti, régi recepteket, akkor majd jönnek azok is.
És persze én is szeretnék ilyenkor legalább valami sk. sütit vinni. Hosszasan és jóízűen tudok merengeni rajta, hogy mit is. Több fontos kívánalomnak kell eleget tennie, pl. legyen jól szállítható. Ne legyen benne túró, kefír, joghurt, sajt, ilyesmi (valahogy majdnem mindig ilyenek jutnak eszembe). Ne legyen túlzottan tésztás. Ne legyen túlzottan különleges. Lehetőleg elronthatatlan legyen, mert ilyenkor mindent elrontok, amit csak lehet. Nagy adag legyen, mert ugyan mindenki úgysem fog enni belőle (sok meggondolatlan vacsorázó már nem tud desszertet enni), de azért ne kelljen érte verekedni.

És ebben a töprengő állapotomba robbant bele a Malackaraj somlóija. Hogy ez már hamarabb is eszembe juthatott volna. Végül is, azt hiszem, még nem találkoztam senkivel, aki ne szerette volna, még azok is általában szeretik, akik undorodnak a habos-csokis csodáktól. A somlói Magyarország kedvenc sütije. Kicsit még utánaolvasgattam, Piszkénél találtam somlói tortát is. Ezt a két receptet gyúrtam össze, ahogy éppen tetszett, a baracklekvárt teljesen kihagytam, pl., nekem az nem hiányzik bele, viszont arányaiban sokkal-sokkal több krémet használtam, mint bármelyikük, nem is értem, miért, mert nagyon vékonyan kentem csak, de nekem ennyire volt szükség. És még így sem lett gejr vagy túl krémes.
Senki nem ígérte, hogy pikk-pakk sütiről van szó, és hát nem is. Tényleg nem bonyolult, a legnehezebb része a piskótasütés (de most már az is könnyű lesz, Andiék új módszerével), a többi csak időigényes. Irdatlan nagy adagot csináltam, több órát vett igénybe. Mondjuk, olyan négyet.  Ennek a hatalmas adagnak a receptjét írom le, aki sokallja, felezze el valahogy. Mondjuk a piskóták felét érdemes lefagyasztani, és akkor a második adag már gyorsabban fog elkészülni, mert annyira finom, hogy biztos követelni fogják a folytatást.
Nekem az alábbi mennyiségből három tepsi galuska lett, egy nagy (kb. 35*25 cm), egy kisebb (20*20 cm) meg egy még kisebb (20*10 cm). Kb. 8 cm magasan, szóval tényleg rengeteg.

Az igazi somlói galuska háromféle piskótából (sima, diós, kakaós), és négyféle nedvesebb dologból (rumos-citrusos szirup, angolkrém, csokiöntet, tejszínhab) meg még némi darabos dióból és sok mazsolából áll.

Hozzávalók a piskótákhoz:
- 3 egész tojás
- 3 evőkanál cukor
- 3 evőkanál liszt (a diósnál ennek a fele finomra darált dió, a kakaósnál cukrozatlan kakaópor)

A fentiekből a kedvenc módszerünkkel piskótát sütünk. Én most a legegyszerűbb módszert választottam, az egész tojásokat a cukorral robotgéppel felhabosítottam, nagyon, nagyon, hatalmas, sárgásfehér massza lesz, utána fakanállal óvatosan belekevertem a száraz hozzávalókat. Sütőpapírral kibéleltem egy nagy gáztepsit, szétterítettem benne a tésztát, és előmelegített sütőben 180 fokon halványpirosra sütöttem. Ha megsült (vékony, ezért gyorsan sül!), rácsra csúsztattam papírostul, hagytam kicsit hűlni, aztán gyors mozdulattal fejre fordítottam, és lehúztam róla a papírt, és hagytam teljesen kihűlni. Csak egy nagy rácsom van, de mire kisült a következő, addigra ki is hűlt mindig az előző, szóval pakolhattam odébb. Még kétszer ismétlünk. A sima piskótával kezdtem, a diós volt a második, ezért hála istennek mosogatni nem kellett egyszer sem, ugyanabban az edényben egymás után kikevertem őket. (Hogy némileg nehezítsem a feladatot, a fenti adag dupláját sütöttem meg, mert nem voltam benne biztos, hogy elég egy adag, de pont elég lett, szóval a második adag piskóta most a fagyasztóban vár, karácsony-szilveszter tájékán el fog fogyni biztosan.)
A kisült piskótáimat alufóliába csomagoltam (csütörtökön), szombatig nyugodtan elácsorogtak egy tepsiben, akkor jöhetett az összeállítás.

Először is  még hajnalban beáztattam vagy 15 dkg mazsolát némi rumba. Nem annyira kevésbe. Aztán mentem dolgomra, délelőtt végre nekiálltam, kicsit féltem tőle, az az igazság.

Először is a rumos szirup, amivel majd locsolgatni kell a lapokat.

Hozzávalók:
- 2 dl rum
- 2 citrom leve
- 2 narancs leve
- a fentiek reszelt héja
- 20 dkg cukor
- vaníliás cukor (2-3 evőkanálnyi, házi)
- 2 dl víz

A fentieket egy lábasban összekevertem, és sűrűre beforraltam.
Most jött a legnehezebb rész, az egy darab nagy téglalapomból három kisebbet kellett kiszabni, de sikerült megoldani. A sima piskótával kibéleltem a formáim alját, locsolás. Megszórtam némi rumos mazsolával és darabos dióval.

Jöhetett az angolkrém, Piszke megoldását választottam, utálok ekkora mennyiségeket kidobni, életbevágó volt, hogy ne ugorjon össze, lehet, hogy nem elegáns a keményítő használata, de nekem most mentálisan sokat segített:) És nem akartam egyszerre nagyobb adagot főzni, mert az sem könnyű, inkább bevállaltam némi plusz macerát a mosogatásokkal meg a plusz méricskélésekkel.

Vaníliás krém, egy adag hozzávalói (ebből nekem 3,5 adag kellett a három tepsimhez):
- 5 dl tej
- 4 tojás sárgája
- 2 evőkanál cukor (házi vaníliás cukrot használtam)
- (vaníliakivonat vagy vaníliás cukor, ha sima cukrot használtál)
- csipet só
- 4 dkg étkezési keményítő

4 dl tejet felteszünk főni egy lábasban. Közben összekeverjük 4 tojás sárgáját a két evőkanál cukorral (vaníliás cukorral), sóval, keményítővel meg a maradék 1 dl tejjel. Amikor felforrt a tej, egy merőkanállal rámerünk a tojásos keverékre, jól lekeverjük, aztán megint, stb. Ha már az egészet összekevertük, akkor visszaöntjük a lábasba, és kicsi lángon besűrítjük, ez a keményítő miatt nem túl bonyolult művelet, de figyeljünk, ne forrjon, hátha még így is ki tud csapódni a tojás sárgája, és hát nem rántottát akarunk csinálni.
A krémet rákentem a piskótákra, ez az adag nem is lett elég egy rétegre sem. Szóval főztem egy másikat. És közben folytattam a rétegzést, piskóta, dió és mazsola, krém, megint főztem egy adagot, stb.
A tetejére vékony réteg krém jött. Összesen 3,5 adagot csináltam a fentiből, és tényleg nem éreztem/éreztük túlzásnak.

Tejszín:
A csinos megjelenés érdekében tejszínhabbal vontam be a tetejüket.
- 8 dl tejszín
- 3 zacskó habfix

Mivel vendégségbe vittem, nem mertem habfix nélkül kockáztatni, de legközelebb kihagyom. A zacsira ráírt módon a habfixálóval kemény habot vertem a tejszínből, és ezt vékony rétegben rásimítottam a sütikre.

Csokiöntet:
- 3 dl víz
- 1,5 dl rum
- 20 dkg étcsoki
- 10 dkg cukor
- 3 evőkanál cukrozatlan kakaópor

Ezeket összeforraltam, kicsit besűrítettem. Néhány cseppet ráfröcsköltem a tejszín tetejére (dizájn végett), a többit üvegben vittem magammal, még 8 dl tejszín mellett, ezeket csak közvetlenül fogyasztás előtt pakoltuk rá. Finom volt.




3 megjegyzés:

Bianka írta...

Valami csodálatosan néz ki

Andi írta...

Hú de gyönyörű! Gratulálok, kár hogy nem maradt kóstoló, biztos finom volt!

Én is jövök majd egy somlóival, mióta megtanultam piskótát sütni (szombat óta) ezt tervezgetem. De tudom mekkora meló!

Még leírhatnád azt is, hogy kell 30 embert lazán megetetni melegkajával, mert ez érdekelne most a legjobban.

Bea írta...

Úristen, nem semmi lehet a sógornőd! Mindig is irigyeltem azokat, akik ilyen mennyiségű kaját tudnak sütni-főzni idegbaj nélkül. Már előre félek a december 26-tól, amikor én készítem az ünnepi menünt...

Ez a somlói egyszerűen gyönyörű. És bár nagyon-nagyon szeretem, a leírás alapján elég időigényes, úgyhogy az elkészítését majd ünnepek utánra halasztom, egyelőre csak gyönyörködöm a képében.